Újra itt vagyunk: a tavasz és én!:-)

Mire a blogíráshoz értem, kitört a tavasz! Hurrrrrráááááááááááá!!!!!
Új évszak, új élet, új tervek! Az új élet az unokánké, akit szintén a tavasz hozott. Bizony, bizony! Büszke, boldog nagyszülők lettünk.
Az új tervekről egyelőre csak annyit: bővítést tervezünk, kinőttük a vendégházat. (Ez itt megint a dicsekvés helye.:-)

Mivel a friss tavaszi  blogbejegyzést is majdnem lekéstem, így a csodaszépnek szánt nyitóképem alanya kicsit elhervadt. Addig halasztgattam a lefényképezését (pedig már február közepén kinyílott), hogy igencsak elöregedett a tavasz hírnöke.(Ami a mi esetünkben nem is a hóvirág volt, hanem az általam nagyon szeretett törpeárvácska.) Mivel ez egy realista blog (jó, nem kevés idealizmussal fűszerezve), ezért felkerült így, kissé megcsúnyulva.

A kis kókatag

Kihajtott a kipusztultnak hitt metélő fokhagymánk is

A snidling is elindult, várva, hogy a krémsajtunk ízesítője lehessen

Nem csak a növények nőnek, hanem az állatok is, így Flóra is, aki eladósorba került. (Tényleg, nem szeretne valaki egy bájos jersey üszőborjú büszke gazdája lenni? Most lehetne!:-)

Helló!:-)

Ugye milyen jó kiállású?

És hajlékony!:-) És cicás!:-)

 Fannink szépen teszi a dolgát, így beindult a sajt és tejtermékgyártás. Persze szigorúan saját célra.

Füstölt sajt

Diós

És új "mezőgazdasági projektbe" kezdtünk. Vesztemre az egyik étteremben olyan ételt választottam, amihez édesburgonya püré volt a köret (tonkababbal) és azonnali függőség alakult ki az említett zöldségfélétől. Azóta rendszeresen készítek belőle ételeket. Néha csak elég drágán lehet hozzájutni, így elhatároztam, hogy megpróbálkozunk a termesztésével. Utána olvastam a neten, nem tűnik nehéz dolognak. Majd beszámolok az eredményekről. (Főleg ha lesznek.:-)

És a végére egy téli csendélet a kutyákról. Amikor azok a nagy, tartós  fagyok voltak, akkor bent alhattak az előszobában, mert túl hidegnek és szellősnek találtuk a pajtát.

Ez az élet Babocsai néni!:-)