Lassie (Remco Hamvas Béla Caruso) hazatért!!!

Hát igen, Kedves Olvasóim, hazatért Remco (Hamvas) Béla Caruso (barátainak röviden Béla)!:-) Öröm, bódottá! (Ja, és megint a "Mitulát báti hotta":-).) Még februárban tűnt el, ahogyan azt egy márciusi bejegyzésben szomorúan el is meséltem. Akkor azt reméltem, hogy csak "benősült" valahová.:-) Ha így volt, nos akkor vége lett a mézes heteknek, mert tegnap reggel megjelent.:-) Drágám nem hitt a szemének, illetve azt hitte, hogy egy idegen macska és meg is próbálta elhessegetni (szerencsére sikertelenül). De nem ment, sőt, dörgölőzni kezdett a kutyáihoz, mint régen. Innen már nem volt kétséges a kiléte. Olyan macska, akinek kutyái vannak, nos olyan macska csak egy van: Béla. Sajnos nem mesélte el, hogy merre járt 9 hónapon keresztül. Lehet, hogy a büszkesége nem engedi, hogy rosszul sikerült párkapcsolatának részleteit megossza velünk, lehet, hogy még túl friss a szakítás ejtette seb.:-) Az biztos, hogy jó dolga volt, akárhol is volt eddig, mert nem csak hogy sérülései nincsenek, vagy éhezés nyomait hordozná, sőt inkább kicsit túlsúlyos. (Hogy Drágámat idézzem: akkor a feje, mint egy gázóra:-) Szőre fényes, hibátlan. Az a legvalószínűbb, hogy kóborlása során valaki megtalálta, gazdátlannak hitte és befogta.

A viszontlátás öröme

Ne vakuzz a szemembe!:-)
(Tényleg nagy lett a feje (is)):-)

Anya és fia újra együtt
(Itt látszik, mekkorára cseperedett Béla barátunk.)

Egy biztos: nem jöhetett nagyon messziről, mert kiváló kondíciója megmaradt, teste sérülésmentes, szőre gondozott. Végig valahol a közelünkben lehetett.

Még nincs vége az örömhírek sorának: megérkeztek a legújabb futókacsáink. Ők tulajdonképpen Lajos barátunkéi, mert annyira megszerették őket (naponta többször átmentek hozzájuk is csigázni), hogy már nekik is hiányzott a folyamatos hápogás, szinkron "vigyázzfutás", vicces esés-kelésük, így vettek kettőt azzal, hogy lakjanak nálunk.:-) A Zuram mondta, hogy nem tud garanciát vállalni az életükért, hiszen valami átokféle ül a mi kacsáinkon, előbb-utóbb rókagyomorban végzik, minden óvintézkedés ellenére. Lajosék vállalták a kockázatot, így a mi vigasztalhatatlan özvegy kacsánk újra férjet kapott ("meghalt a király - éljen a király!":-) és egy barátnőt is.:-) (Vagy konkurenciát?:-)

Újra hárman!

Kacsa (liba)sor:-)

Itt jegyzem meg: az újdonsült férj sokkal mutatósabb, mint a "néhai".:-) Az új barátnő is.:-)

A bejegyzést néhány dadai őszi képpel zárom:

Erre mondják, hogy aranyló őszi lomb?:-)

Idén kicsit sok kakasunk lett (kb. 8), úgyhogy nemsokára kakasvágás lesz.
(Lehet, hogy a róka csak a tyúkhúst szereti?)

Kemencézés és egyebek

Örömmel jelentem, hogy a kemence csodálatosan működik. Már többször sütöttünk benne, és rá kellett újra csodálkoznunk, hogy milyen fenséges ételek, kenyerek süthetők benne. Nem hasonlítható máshoz. Már csak azért sem, mert teljesen másként kell használni, mint egy egy sütőt. Ki állna neki 300 fokon húst sütni egy villany vagy gázsütőben? Ép eszű ember biztos nem. A kemencében viszont az a természetes, hogy amikor felmelegedett 300 fokra, akkor széthúzzuk a parazsat és betesszük a tepsiket lefedve. Arra figyelni kell, hogy felülről picit jobban pirul.
A Drágám 50. születésnapján őzet, vadmalacot sütöttünk a nagy családnak.

Mi ketten

Sajnos a kész ételeket nem fényképeztem, be kell érnetek az alábbi képekkel. Isten bizony bennük van a sülő őz és vadmalac.:-)

Azért ez sem utolsó látvány

A rákövetkező hétvégén barátainknak kecskét barnasörben (sok zöldséggel), aztán kenyeret és végül rétest sütöttünk. Egy hét múlva mustáros, hagymás, fehérboros nyulat és persze megint kenyeret. Itt sült tök volt a desszert.
Most már azt csináljuk, hogy szólunk a szomszédainknak, ha tudjuk, hogy mikor fűtjük fel a kemencét, hogy ha van kedvük, dagasszanak be kenyeret és együtt sütjük meg őket. Ha már fel van fűtve, mindegy, hogy hány kenyér lesz bevetve.:-) Így sült múlt szombaton már 4 kenyér. Jó érzés, hogy kihasználtan működik a kemence.:-)

Itt még csak három kenyér, ez egy héttel ezelőtt volt

Pékmester:-)

És íme, a kemencében sült, ropogós kenyér

Sajnos nem csak jó híreink vannak: megint elvitte egy futókacsánkat a róka.:-( Egyik este (valószínűleg) Lajos barátunknál ültek el a kacsák, a Zuram hiába kereste őket fejlámpával, nem találta őket, nem jöttek haza. Nyitva hagytuk nekik a az istállót, hátha éjjel hazajönnek, de reggel már csak az özvegy bánatos hápogását hallottuk, ahogyan párját kereste... Valószínűleg róka kapta el a Lajoséknál, ahol kutyáink nem tudták megvédeni. Pedig a tojó most kezdett el tojni, sőt tojik azóta is. Szegény félárva tojások...:-(

Egy archív felvétel tavaszról, pelyhes korukból:-)

A másik hír, ami jó is és rossz is (kinek hogy:-), hogy eladtuk a kecskéinket. Megint.:-) A rövid laktációs időszak nem áll arányban az általuk okozott bosszúsággal, ahogyan mindig, mindenhonnan kiszöknek és előszeretettel dézsmálják a saját, illetve szomszédaink gyümölcsfáit, sövényét. Hogy Drágámat idézzem: "a kecske egy rohadék állat".:-) Amúgy pedig szeretjük őket, de egyszer minden türelem elfogy.:-) Jó helyre kerültek, Kastélyosdombóra, ahová 2 évvel ezelőtt Milliéket is eladtuk.

Ez is "archív felvétel"

Van jó hír is (ami kis gyógyír a kecskék eladása után), még három hét és ellik Fanni, a tehenünk! Ebből következően december közepétől újra saját tejünk és sajtunk lesz!:-) (Nem is beszélve az egyéb tejtermékekről!) Természetesen csak saját részre és a vendégháznak. Lesz itt jóság-bőség megint!:-)

Lapzárta után kaptuk a hírt: kapunk két új futókacsát ajándékba!:-) (Bár lehet, hogy meg sem érdemeljük, hiszen nem tudunk vigyázni rájuk.:-)

Dada madártávlatból

Hogy milyen Dada a magasból? Hát gyönyörű...:-)
Egy kedves ismerősünk még augusztusban siklóernyőzött a szomszédban. Némi irigységgel vegyes csodálattal néztem, ahogyan röpköd felettünk. Még azt is találtam mondani, hogy szívesen kipróbálnám...  (Ami amúgy nem is igaz, mert irtó félős vagyok és tériszonyom is van:-) De legalábbis szeretném merni kipróbálni.:-) Milyen foka lehet ez a szabadság érzésének?! Nem függve a gravitációtól, a domborzati viszonyoktól... Csak szabadon szállni, mint a madár...

Íme néhány fotó a magasból:

A "dadai főutca":-)

Kaposszentbenedek
A kép alján a Porta Pacis Lelkigyakorlatos ház

A Petörke tó

Dada dél-kelet felől

Alsó-Dada egy kis tóval

Alsó-Dada

És bizonyítást nyert néhány eddig is tudott tény: A föld gömbölyű és Dada ott terül el a legis- legis legtetején!:-) Lehet valakinek erről kétsége?!:-)

A világ teteje:-)

A kép közepén az aklunk bordó teteje

Naplemente

Szintén az akol

Dada észak-nyugatról

Dada északról

Bal-középen a Szarka Fészek (Szintén az akollal:-)

És íme az egész Dada

És a végére egy videó:

Dada madártávlatból

És kész! Avagy kemenceépítés 2.

Bizony ám! És gyönyörűséges! Következzen a kemenceépítés képekben folytatása:

Készül a kisboltív

El is készült

A kisboltív, mögötte a betévőajtó

Készül a "búb". (nagyméretű bontott téglák az élükre állítva.)

Napozó

Elkészült a sütőtér boltíve

Kukucs!:-)

Itt már kész a sütőtér hátfala

A hátfal készül

A sütőtér belülről

A kemence kémény készül

Itt már pattog bent a tűz, a kiszárítás folyik

Van a kemencében egy-két jelölt tégla:-)

Ez speciel Pécsről való

Oldalról

A tűztér a többedik begyújtás után

És a teljes kemence

Szerintem gyönyörű! Nagyon büszke vagyok a Zuramra, hogy ilyen nagyszerű dolgot képes alkotni! Még a kémény fedése van vissza, a betévő ajtó kész, csak még nem fényképeztük le.

Most hétvégén fogjuk felavatni, a Drágám ötvenedik születésnapját ünnepeljük nagy családi körben.