Rövid hétvége

Sajnos csak szombat délután tudtunk lemenni Dadára, a Zuram dolgozott délelőtt. Ahogy leértünk leindultunk a Petörke partjára sétálni, úszni egyet. Közben reménykeltő sötét felhők kezdtek gyülekezni, hűvös szél támadt (ilyen szárazság után a reménykeltő jelző abszolút jogos a sötét felhők kifejezés előtt), latolgatni kezdtük, hogy menjünk vagy ne menjünk. Közben összetalálkoztunk az egyik szomszédunkkal, aki behívott magához, és elbeszélgettük az időt. Nagyon érdekes volt, ahogy a lovai a hirtelen lehűlt időt élvezték, féktelenül vágtattak fel és le a legelőn, játszottak, ugráltak.

Vágta

Fék!!!!

A kiscsikó sem maradhat le

Na, mizu'?

Anya és fia

Sajnos az eső elmaradt (megint), viszont egy jót beszélgettünk, gyönyörködtünk a lovakban.

A vasárnap dologgal telt. Lebontottuk a vadszőlőt a házról, mielőtt az bontja le a szigetelést és a vakolatot. Iszonyatos nagy munka, szálanként kell(ene) le leszedegetni az apró tappancsokat, amivel a falon kapaszkodik. A Párom megnyeste a ház előtti bokrokat, kiszabadította őket egymás szorításából. Lassan látszik, hogy végre gazdája van a birtoknak.:-))

Este viszont végre lejutottunk a Petörke tóhoz:

A Petörke napnyugtakor

Gyanítom, hogy ezen hintázva szoktak a gyerekek a vízbe ugrani. Nem lehet utolsó mulatság.:-))

Azt hiszem vacsoraidő lehetett gólyáéknál, nagyon figyelte a  vizenyős területet

Egy szép kis szekér bújik meg az egyik birtok szélén.
Lehetne méltóbb helye.