2018. május 16., szerda

Elkészült a játszótér!


No, ez azért így, ebben a formában nem igaz. Illetve túlzás. Mert, hogy "csak" egy hinta és egy homokozó áll egy sík terepen, ahol még lehet focizni, tollasozni (ütőnk és hálónk is van) vagy akár csak szaladgálni. Amúgy van még karikadobálónk, meg mölkky (ez is egy dobálós játék). Szóval unokáink és a vendéggyerekek is "kijátszhatják" magukat.

Néhány kép az építésről:

Hogy is, hogy is...

Talán így.

Megáll a lábán

Terhelés próba:-)

Premier:-)

Festegetés

Összeállítás

Úgy tűnik kész!:-)

És premier!
Épül már a homokvár

És, hogy még mit lehet játszani? Lovacskásat, lovaskocsizósat!

Lóra termett a magyar!:-)

Gyí, gyí!

Sétakocsikázás közben
 És ha teljesen elfáradt az ember gyereke, hát akkor jöhet a pihenés:

Páros

Jó játék még a traktorozás:



De az élet nem csak játék, közben persze folynak a jurta körüli munkálatok. Képekben:


A leendő bekötések

Víz, szennyvíz, villany

Kavicságy
Kész a fürdő alapja

A leendő terasz bezsaluzva

Ez már kész
Itt fog állni a napkollektor
És most következzen a "titkos" projekt, amiről egyelőre csak annyit árulhatok el, hogy ez lesz állataink ellátásának újabb "lába", hogy ne kerülhessünk még egyszer takarmányhiányba.



A növekedő kukoricánk
Közben a lucernánk is szépen növöget

És ha már az új projekteknél tartunk: az idén érdekes módon lesz művelve a kertünk.  Egy kedves osztrák házaspár költözött Dadára, akikkel jó barátságba kerültünk. A férj magyar származású, jól beszél magyarul. Kertjük nincs, amit nagyon hiányolnak, és kedvesen megkérdezték, hogy sgíthetnek-e a miénkben. Nálunk a segítség mindig elkél, így egy pillanat alatt megszületett az ötlet, hogy műveljük közösen, felesben a kertet. Ők kigazolták, a Zsolt felrotálta, ők vetettek, mi palántát neveltünk, amit majd elültetünk. Mostanra már semmi időnk nem maradna a kertre, tavaly is ilyenkor borította el a gaz, no de az idén nem így lesz. Megvalósítottunk egy közös kis "Osztrák-Magyar Monarchiát" kb. 200 négyzetméteren. És ez mindenkinek jó! És ahogy mondani szoktam: az még sosem volt baj, ha mindenkinek jó volt!".

A kert egyik fele

Már kel a cukorborsó

Egy kis bab

Zöldhagyma

Ez meg a leendő új ruhaszárítónk, a régit kinőtte a vendégház:-)


2018. május 15., kedd

Dada madártávlatból


Végre elkészült az egy évvel ezelőtti drónos felvétel vágott verziója! Gyönyörködjetek a dadai tájban...

Szarkafészek Vendégház és Kisgazdaság a magasból




2018. április 18., szerda

Itt a tavasz, mondhatnám...


..., bár nem hiszem, hogy újdonságot árultam volna el vele. Hajtanak  a virágok, zöldülnek a levelek és reményeink szerint kinő a fürdőház, a konyha és a "party pajta".:-) Elnézést kérek a tavaszi képzavarért, de hát az április már csak ilyen bolondos.:-) Egyszóval kezdődik, jobban mondva folytatódik a jurta projekt. A "kiszolgáló épületek" (úgymint fürdőház, konyha, nyitott terasz) már úton vannak Dada felé, ahol éppen az alapozásuk munkálatai folynak. Sajnos ki kellett vágnunk az öreg cseresznyefát, egyrészt mert útban volt, árnyékolta volna a fürdőház napkollektorát, másrészt mert már nagyon öreg, beteg volt és a termése sem volt "sokat érő". Be kellett áldoznunk. Tehát a hely megtisztítva várja az "ásatásokat".

A leendő helyszín fatorzókkal

Itt lesz a vízakna

Ezen lesz a fürdőház alapja

Már a konyha alap gödre is készül
Néhány tavaszi kép következik a bejegyzés címének alátámasztására:

A legelőnkön minden tavasszal megjelenik egy nárcisz csoport, nem tudni hogyan került oda, de üdítő látvány, ahogyan megtöri a zöld fűtenger "egyhangúságát".
Sárga sziget

Közelről

Végre kint lehetnek állataink a legelőn

Békességben
Közben a leendő lucernásunk is beindult, el kezdett hajtani.  Hogy ne legyen elérhető "büféasztal" idő előtt, legelésző barátainknak, így körbe villanypásztoroztuk. A lucernás ugyanis a vésztartalék lesz, ha megint aszályos lenne a nyár.

Bújnak már a kis lucernák

A "kerítés":-)

Ez a kép inkább őszinek tűnik, pedig a múlt héten készült. Egy kis szegfűgomba nőtt a gyümölcsösben.
Tündit és Hérát nehéz szívvel, de sikerült eladni, így talán még egy bála széna vásárlásával kihúzzuk a teljes kizöldülésig. Nagyon jó helyre kerültek, a  Bőszénfai Szarvasfarm állatsimogatójába. A múlt héten meg is látogattuk őket. Egy kicsit csalódtunk, nem következett be a viszontlátás öröme, sőt igazából ránk se hederítettek, oda se jöttek.:-( Lehet, hogy megharagudtak?:-)

Tündi és Héra

Lámák a Szarvasfarmon?:-)

Tündi


2018. február 26., hétfő

Túl a Szarkafészken (meg majdnem az Óperenciás tengeren is!:-))


Várjuk a tavaszt. De nagyon! Rengeteg teendőnk lenne már, de meg kell vele várni a jó időt. Persze nem (csak) a jó idő utáni vágyakozással telik az időnk!

Voltunk kicsit "világlátni".:-) No nem is "világlátni", hanem unokát látni, szeretgetni. Ehhez viszont el kellett repülnünk egészen Amszterdamig, sőt azon is túl, egy szép kis holland városig. Megszületett ugyanis második unokánk Bence, így már két kis "rosszcsontot" várunk majd nyaranta, hétvégente a Szarkafészekbe, igazi falusi gyerekké válni, természetet felfedezni, állatok között felnőni.:-) Reméljük, hogy a távolság ellenére sokszor, sok időt fog nálunk tölteni ő is.
Néhány fotó:

Büssüm

A büszke nagypapa

Kis Bence
Hágában, a háttérben a vízen álló lakókonténerek, amiket mindenképpen látnom kelett


Így néz ki a konténerek mögötti "utcácska"

Van aki hátul nyulakat tart:-)
Ez meg itt gondolom Van Gogh hajója:-)

Hahó, a tenger!

Anyukás, nagymamás:-)

Álom, álom


Anyukás, nagypapás:-)

Hídon
 És hát persze, az ember nem hazudtolja meg magát idegenben sem, rátaláltunk egy gyönyörű sajtboltra, ahol  (nem csak) szakmai szemmel  néztünk körül
Ámulat

Hmmmm


Naná, hogy jersey tejből!:-)
Amíg mi unokáztunk, a gazdaság természetesen élte megszokott életét. Egy kedves barátunk leköltözött Dadára a barátaival, és ő látta el a jószágainkat, folytatta a tejelosztást, vitte ügyeinket. Szóval szert tettünk egy gazdatisztre.:-) Nagyon köszönjük Marcell!
   
No, de vissza a hazai vizekre:
Csillát szépen bekocsizta a Zuram, úgy megy mint a Doxa.

Dada Taxi
Sajnos szomorú híreim is vannak, újabb "újratervezést" kell végrehajtanunk. A tavalyi száraz nyár igen megnehezíti az életünket, kevés a széna, sok az állat. Sokat gondolkodtunk a megoldáson, ami a "melyik ujjamat harapjam" kategóriába esik. Hosszú távra kell megoldást találni, mert valószínűleg száraz nyarak következnek. Végül úgy döntöttünk, hogy megválunk Tünditől és a csikójától, Hérától. Nagyon nehéz ez, Tündi régóta nálunk van, Héra meg bűbájos, nagyon szeretjük őket, de nincs mit tenni. Az ő tartásuk nagyon nem gazdaságos, sőt, miután a környékünkön már nem is lehet szénát venni sem (többször is vettünk már pótlólag), így már lehetetlenné is vált. Az eladásuk immár elkerülhetetlen.
Ha érdekel valakit, aki jó gazdájuk lenne (akárkinek, akárhová nem adjuk), itt lehet megnézni őket:

https://www.jofogas.hu/somogy/Kancaszamar_csikojaval_elado_76648256.htm

Szegények...

A másik, amit tehetünk, hogy lucernát fogunk vetni, ami szárazságtűrő és többször kaszálható egy évben.   Reméljük ez megoldja a maradék állataink ellátási problémáit.


Felszántva várja a föld a lucernamagokat
 Közben megérkezett Dadára a tél, amiben az a jó, hogy lehet szánkóztatni Zentét.

Szánkózni jó!:-)

A kutyák is élvezték

Tél az udvarban